Vakvers 2.
Egy ember a földről hazatér
Reménnyel kottázott pillanat
Formába öntötte lelke dalát
Lila álmok lágy szövetére
Tücsökhegedű meg szélhárfa
Halk békévé olvad a harag
Időkerékbe törött utazás
Fektette 70-80 év két vállra
Szemében tajtékos zöldörvény
Romlásra magánya juttatta
Fekszik jégderes ravatalra
Téli tollpárnát lenget a szél
Sors’a meg nem értett zsenié
Feküdne az apja karjára
Csillagezüst-eső az ablakban
Egy behavazott szobor zenél
bZs