Vad dühe átjár, már ereimben kering
sötét az íze, arcod idézve
múltból keltem s múltba fekszem le megint
Szürke gyötrelem gyűlik az égen
ádáz kínja fentről rekedten dörög
Elbűvöl fénye, ősi fölénye
mellyel ösvényt hasít föld és ég között
Sóhaja tépi, szaggatja a tájat
ahogy harcmezőt a végső nagy roham
Keményen koppan, megered a bánat
s a cseppekből gyűlik nagyra nőtt folyam
Vad dühe átjár, már ereimben kering
sötét az íze, arcod idézve
múltból keltem s múltba fekszem le megint