VÁRNI, CSAK VÁRNI..
(magányos rezignáció)
Várni, mindig várni,
hogy majd bekopog a nagy Ő,
de nincs nagy ő csupán
egy vagon léhűtő..
Kit érdekel a szépségem,
ha elszállt s megöregedtem?
Kit érdekel a nagy szívem,
ha visszaélnek szeretetemmel?
Lám, nagy hitem is cserben
hagyott, pedig nem hiszem,
hogy Isten fügét mutatott.
Oly régóta imádkozom
a kedvesért, – nem jött,
s önbizalmam is elcsorgott.
Régi bűneim visszaköszönnek
és ma fizetek azért, mit
a múltban követtem el.
Várni, mindig várni,
hogy egyszer beköszönt Ő,
és magányom könnyeit
szerte fújja a szélnek, - még
nekifeszülök az égnek, s
hiszem: minden lehetséges.
Mégis, elemészt a kétely,
mert évtizedek teltek el,
s még ma sincs - kiért éljek.
bZs