Megroggyanva
Meglepte a cinikus ihlető,
Ahogy a szótorony szépen ledől
Nincs méltósága csak tettetése
Kiengedi kezéből az erőt
Ablakát a patetikus semmi
A magány fondorkodva belengi
Szürke tél havazza be az elmét
Merev testtel ágyára telepszik
Kín vágta késekkel mellkasában
Nem röpülhetett fel lelke lágyan
Vérző szívére sebtapaszt ragaszt
A kérlelhetetlen élnivágyás
Mélyéből a feltörő tűz-hányás
Világ felszínére hűlt malaszt
bZs