Kacagó, kék, nyári ég volt
Csak úgy ragyogott az égbolt
Egy aranyló csillag született
Nézte a Földet és nevetett
Lelket akart ám emberit
Tetszett, neki, mi várta itt
Szédült vággyal zuhant a légbe
Sóvárgását, hogy vigye végbe
Földet ért hulló csillagként
Felsírt apró csecsemőként
Ennek huszonhárom éve már
Kívánságot teljesítve jár
Boldogítja az életünk
Miközben együtt nevetünk
Életünk egén csillagocska
Isten éltessen kis húgocska!
Meg ne bánd, hogy kívánkoztál
E világra, hogy fényt hoztál
Mert csillagos ég hiányolhat
De Föld nélküled nem foroghat!