Az álnok szerelem trónfosztása
Rút város a szerelem
kusza árnyak hazája
labirintus a szívben
nem találsz napvilágra.
Botladozó lábad alatt
síkos talaja csusszan
sötétség útjáról az
üres csendbe huppansz.
Hiába kutatod magad
még mámorító a dal
álomba ringat s holnap
már mindened odavan.
……………………………..
elillant édes bor
megfáradt napsugár
kifakult az égbolt
te bámulsz csak sután
mámorát kutatod
kiszáradt kútján
átbukik a tested
mint homok az órán
lepergetett idő
hamvába hullt élet
sötét útra vivő
álnoknak szülötte
álarcos maszkabál
jelmezbe öltöztet
kongó üressége
rútul körülövez
szirmait szétszóró
őszbe-száradt rózsa
megfagyott földeden
behavazott róna
jégvirágos szépség
elkékült ajkadon
kényszerű nevetés
vonaglik arcodon
kifosztott szívedben
hamisan szóló hang
vérző alkonyatban
félrevert estharang
égre karcolt bálvány
felködlő délibáb
kifakult szivárvány
kisemmizett király
bZs