ŐSZELŐ
Kertek alatt szökik már a nyár,
zöldes ruháját levedlette,
magára öltött ködfátyolán
bomlik az őszi színek selyme.
Piros szél szalad az utakon,
lelkeket borzol robogása,
vágtat az őszülő dombokon,
füttyét hetykén arcunkba vágja.
Sebesen fut neki a télnek,
fák remegve hajolva félnek,
levelükkel zizzenve sírnak…
Valami ismét meghalni tér -
míg szív magában remeg és fél -,
ha új évszak hajnala pirkad.
bZs