ABLAKBAN ÁLL
Ablakban áll a lány –kába
emlék - a múltból egy szó
visszhangja ha eltalálja,
szalad – csikordul az ajtó,
forgószél kivágja sarkig,
rohan zakatoló szívvel,
felkapja kavicsát - markolja
folyton lángoló hittel -
álmát szorongatja –eldobja,
visszasírja - vár – fülel,
hallja a Lélek szavát - él,
virrad, szép remény fűzi
álmait,- koszorút fon hajára
a fény,– árad a szív-folyó -
nem tudja mi helyes, mi jó,
mindig ugyanabba lép, s
botlik – újra kezdi énekét,
nevet-zokog - harcba hívja
a túlpart - int felé – fordul
neki a cél – s szakad a film
mindig annál a résznél.
bZs