Magányom hideg karma sebez
Bánatom könnypatakja vérez
Mellkasom éles szúrást érez
A lét előbb utóbb megmérgez
Fűillatú este köszön rám
Csillagok zenéjét hallgatnám
Zengő eget is behajóznám
Mámort, csodát, ha megtalálnám
Hajnalban: gyöngyharmat szegélyez
Az egyedüllét még feszélyez
Gondolatvihar dúl, veszélyez
Életkedvem balgán szeszélyez
Kacsint a reggel csuda kékje
Rám nevet a Nap arany fénye
Ébresztget a hűs szellő selyme
Lassan mindennek lesz értelme
Néma csend vad románcot ígér
Rám fonódó perc randevút kér
Kezem a nagy ürességbe ér
Vigyázón ölel idő és tér…