Drága Jánosom!
Írta: Maryam Dátum: Szeptember 29 2010 11:32:12
MM

"Ó, Te szép férfi, én Drága Jánosom!
Lelkemen a sarjadt remény átoson,
És pirulok, míg e sorokat írom,
Nem bírom titkom magamban tartani,
Zsongó vágyam űz feléd színt vallani."
Teljes hír



A verset Vallejoval írtuk, a verspárbaj témája egy képzeletbeli titkos levél, melyet Margaret Thatcher fogalmazott meg Kádár János részére.

Maryam - Vallejo

Drága Jánosom!

Ó, Te szép férfi, én Drága Jánosom!
Lelkemen a sarjadt remény átoson,
És pirulok, míg e sorokat írom,
Nem bírom titkom magamban tartani,
Zsongó vágyam űz feléd színt vallani.

Mikor először szemem Rád vetettem,
Vaslady mivoltom porba temettem,
Elhantoltam már konzervatív múltam,
De, sutba dobom ódon büszkeségem,
Mert tüzet szítasz lázas szenvedéllyel.

Nyolcvannégy! Jani, emlékszel a napra?
Együtt mentünk ki a pesti piacra,
Míg mohón turkáltam zöldségek között,
Te szerfölött néztél, buján s kéjesen
Legeltetted szemed a két térdemen.

Gulyáskommunizmust és levest főztél,
Szakácstudományoddal meg is győztél,
Zöldséget beszéltél puculás helyett,
Meglehet közben én is etettelek,
Mikor szoknyám alatt matatott kezed.

S midőn híre jött, Albionba nézel,
Gyöngyös homlokommal, remegő kézzel,
S láva ágyékkal az Urat köszöntem,
Köröttem mindenki klimaxra gondolt,
De én tudtam mi az mi belül tombolt.

Ködös hazám, s szemem, folyvást keresett,
Attól a perctől, hogy tudtam jöttödet,
Borotvát vettem, hogy szőröm lehúzzam,
Tudtam, nem szőrözöl, csupaszon szeretsz,
Legvidámabb barakkom tiéd lehet.

De könnyeket csalt a hűvös értelem,
S Téged titkolni vagyok kénytelen,
Hisz magából vetne ki saját hazám,
Lazán, ha a sajtóban híre menne,
Hogy szemem tévedt egy proli gyerekre!

Soha nem feledem a szép napokat,
Hömpölygő érzelmem, titkolt csókodat,
Veled jövőmet össze nem köthetem,
Gyötrelem kínozza rongyos életem,
Búcsúzom Jánosom, édes végzetem.