Doberdói ballada II. Ének
Írta: gufi Dátum: Október 01 2010 16:31:21
Gy
Védelmező sziklatömbök,
Óvó sziklacsipkék között,
Siketítő golyózápor,
Mozsárágyúk hangja tombol.
Teljes hír
Doberdói ballada
II. Ének
Folytatódik most az ének,
Vége lett a csendes éjnek,
Hegyek ormán a napsugár,
Felhők között gyásztáncot jár.
Doberdói fennsík alatt,
Aknák tüzében a csapat,
Jó anyai természetben,
Katonáink végveszélyben.
Védelmező sziklatömbök,
Óvó sziklacsipkék között,
Siketítő golyózápor,
Mozsárágyúk hangja tombol.
Géppuskák és löveg hangját,
Kőfalak megsokszorozzák,
Őrjítővé vált hangzavar,
Piros már a szürke karsztfal.
Vérben úszik a halálrét,
Felbecsülhetetlen a tét,
Honvédjeink földre rogynak,
De tartják a határokat.
Mindkét oldal nyomorított,
Számlálhatatlan sok halott,
Fegyver zaja végre elül,
Keserű egy nóta csendül.
Fájdalmasan sír az ének,
Serénykednek a felcserek,
Sebesültek mind ellátva,
Síri csend borul a tájra.
Kik a harctéren maradtak,
Begyűjtik azt a bajtársak,
Halottjaink eltemetve,
Föld vagy kő a tetemekre.
Faágakból néma kereszt,
Hant jelzi a hollétüket,
Idegen föld ege alatt,
Csontjaik mind ott porladnak.
Albert Ferenc 2010