Kérdez a lélek
Írta: bZsanna Dátum: Október 06 2010 10:43:11
MM
Ronggyá szakadt reggelek,
kiégett lencse a Nap,
vakul arca az égnek -
tép az elmúlás-tudat.
Teljes hír
Ronggyá szakadt reggelek,
kiégett lencse a Nap,
vakul arca az égnek -
tép az elmúlás-tudat.
Egyszer végleg elmegyünk,
hazát keres a testünk -
Porból lettünk porrá leszünk?
- remeg a lélek bennünk.
Hazavágyik az utazó,
édeni kéz int felé,
törött kordé a szívünk,
de Vele éppé levénk.
Lyukas csónak a bensőnk,
s értelmünk nem ocsúdik,
fullad az anyag-tudatba,
fekete vackába búvik.
Arat a halál fölöttünk,
szellemi fóbiások -
futnak a Bárány elől,
barlangi mélybe vágyón.
Porból lettünk porrá leszünk?
kérdez a lélek bennünk,
elhagyjuk a koporsót -
menny felé menendünk.
Havas puszta az utunk,
jeges fércek az elmén,
vakít a látás-törvény -
ketrecbe zárva lépünk.
Kérdezzük:„együnk s igyunk,
holnap úgyis meghalunk?”
Kiég bennünk a lámpás,
izzunk s behavaztatunk.
Porból lettünk, porrá leszünk?
Egymásra mutogatunk,
köpködünk, megbocsátunk,
végül magunk maradunk.
bZs