Jöttem éjek sűrűjéből
hallgatag sírok felől,
élve eltemetett percek
felserkennek, marnak
mint sav - a sebbe váj,
foga rág, a szív úgy fáj..
éleszteném a gyermeket,
ártatlanságnak fiát, ki
nem volt, van és leend,
csak álmodtam, hogy
létezel, és rám hajolsz
álmaim kastélyában.
Fekszel kiterítve, híján
szeretetnek, élve-haló -
halva született, lelketlen
szerető, álomba fojtott
kísértő, feltámadandó,
soha nem-volt - árnyék,
csipkerózsaálom-fiú Te,
csoda-váró éned égett
száz szemérem halálával,
pernye-tested kormos -
égen hűlt hiányod leng
felettem, kiterített kép,
ki vágyakozol ekképp -
jönne ő(én), s hozná el
feltámadásod - szülessél
meg szerelem-bízónak,
mint aki vár, talán száz
éve , - fáradt vándorló
békakirály-ember - rám,
hogy csókoljam életre,
örök-szerelmet szülve
néki,- visszaadhatnám?