a domb felé
Írta: narnia Dátum: Október 16 2010 21:59:51
N
látatlan akart maradni
ködszínné foszló
hűvös alkonyat
Teljes hír
a kedvetlenség szürke egérpalástját
öltötte magára
s lassan sétált a domb felé az ősz
látatlan akart maradni
ködszínné foszló
hűvös alkonyat
alkut kötött ő az elmúlással
ne nézze hát senki, ha elhalad
talpa alá száradó nyarak zizzennek
s bár kacagásteli reményt vet elé
egy-egy koppanó dió
- Élni jó! Hahó! Halihó!
de hogy
a csonthéj alatt élet van ...?
nem
már tudja ott sincs más
csak aszott gyermekfélelem
mert mit megszülni vágyott egy tavasz
belérohaszthatja
egy posványos, iszapterhes nyárutó
s ha megöli az érkező tél
kívül az se látható
s majd varjú jő
- a nagy Idő -
s csőrébe kapja
száll vele ... vagy földhöz csapja izibe
...
távolra indul
várja folyó, erdő, talán egy csepp sziget
- egy kiskert, magas fenyő ... ligetek
hol a szél szél, s nem ágtépő vad ricsaj
s hol ő sem kell
hogy múlandóságteli önmagán kívül
más legyen
mert aranyló levelet, madárdalt várnának tőle
- s nem értik: miért nem ennyi csak?
honnan , miként, s főleg miért
él benne még a korhadó tudat