Intuíció,D-mollban...-Annak örömére,hogy megjelent első versem a Írta: Eta-Etusom Dátum: November 18 2010 21:16:02MM
Én vagyok az a hang, aki téged szólítva hív.
A jelen hangja vagyok, mindig maradni fogok.
Múlt hangja a mezőn, mikor a nyár füvet fakít,
A falevelek táncolnak s az őszi szél forog.
Teljes hír
Intuíció,D-mollban
Hallom a vijjogó hangot süvít,metsz a szélben.
S hallom, ahogy a nevem kiáltod keményen.
Figyelj,rám jó gyermekem, igézőn mondod nekem
Ez a Te hangod, és Én vagyok a történeted.
Ne félj,ne rettegj, kövess engem,ez ne gyötörjön.
válaszd hívásom,a szabadságod kell, ez börtön.
Én vagyok a hang a szélben, és szakad az eső.
Én vagyok az éhséged hangja, mardos kesergőn.
Én vagyok az a hang, aki téged szólítva hív.
A jelen hangja vagyok, mindig maradni fogok.
Múlt hangja a mezőn, mikor a nyár füvet fakít,
A falevelek táncolnak s az őszi szél forog.
Nem szunnyad dérlepte,a hosszú hideg tél végén
Az a hang és az az erő tavasszal mely növeszt
Vagyok most a holt múlt hangja mely fájón mindig veszt.
Vagyok a jövő hangja, s adományom a békéd.