Nyár óta
Írta: thea Dátum: November 23 2010 18:23:48
N
Feltéptél és megláttad,
Mit érzek irántad, ellened
Eltűntél, hogy átkozzalak és
Istenként szerethesselek.
Teljes hír
Ott feküdtél mellettem,
Tőlem egy centire sem talán
Súlyos lélegzeted párát vont
A sátor nyirkos oldalán.
Szemed sötét vizére
Évmilliók fénye ráfagyott
Kegyetlen voltál, vad, és önzőbb,
Mint a legelső állatok.
Nem mozdult kezed, pedig
Bőröm mát bőrödért sírt akkor
Te, tűzforró gyilkos, remegtél
Az elfojtott indulattól.
Körmöd húsomba vájtad,
Pont úgy, mint az éhező farkas,
Ha zsákmánya életéből még
Egy percet magának adhat.
Mint állat a másikra
Vágyik, te úgy akartál engem.
Én mindenemet feláldoztam:
Istennőd és szajhád lettem.
Tagadod talán, hogy ott
És akkor a vesémbe néztél?
Meztelenebb voltam szemedben
Egy újszülött csecsemőnél.
Feltéptél és megláttad,
Mit érzek irántad, ellened
Eltűntél, hogy átkozzalak és
Istenként szerethesselek.