Angyal mese
Írta: winston Dátum: November 23 2010 19:22:32
MM
Egyszer volt, hol nem volt, fent a felhők fölött,
ahol a szivárvány színekbe öltözött.
Volt ott egy csöpp ország, Nekeresd a neve,
toll szárnyú angyalkák apró lakóhelye.
Teljes hír
Egyszer volt, hol nem volt, fent a felhők fölött,
ahol a szivárvány színekbe öltözött.
Volt ott egy csöpp ország, Nekeresd a neve,
toll szárnyú angyalkák apró lakóhelye.
Szorgoskodtak sokat, segítettek máson,
vagy, tán nálad raktak rendet a padláson?
És ha egyszer- kétszer idejük engedte,
mulatozni hívták egymást a kertjükbe.
Dalolva, nevetve, ropták ott a táncot
de szomorkodni lám, ott egy angyalt látok.
Lógó orra már-már a földet súrolja,
Angyal Blanka siet, hogy megvigasztalja.
-Kedves Angyal Zénó, mért vagy ily szomorú?
Szemedben mért bujkál fekete mélabú?
-Drága Angyal Blanka, nagy az én bánatom,
látod, még egy szárny sem nőtt ki a hátamon.
-Mindenki boldogan repked ide-oda,
én vagyok egyedül ilyen sete-suta.
Azzal Angyal Zénó vissza sem tekintve
egyedül indult el Hetedhét erdőbe.
Szeméből a könnyek kipp-kopp földre hulltak,
s nyomában százszorszép virágok virultak.
Fájdította szívét keserű gondolat,
nem lehet ő angyal, míg nem kap szárnyakat.
Ahogy így töprengett, s követte az utat,
hallja, hogy a fák közt vékonyka hang ugat:
-Vau, vau, vau, hogy jutok most haza?
Miért is kergettem macskát én ostoba?
-Miért nem hallgattam drága anyácskámra?
Rosszcsont voltam, tudom, s meg is lett az ára!
-Ne búsulj kis kutyus, segítek én neked,
s haza felé utad, meglásd ma megleled!
Angyal Zénó térült, egyet-kettőt fordult,
s a helyes irányba vidáman elindult.
A riadt tekergőt hazáig kísérte,
kutya mama ezért, nagyon megdicsérte.
Hirtelen szél támadt, s hát lássatok csodát,
fehér fellegekből egy angyalszárny leszállt.
Igaz, hogy nem kettő, nem is túl nagyocska,
de Zénó örömmel hátára csatolta.
-Félig angyal vagyok, látod-e barátom
másik szárnyat vajon,sikerül találnom?
Gyorsan búcsút intett, cuppantott egy puszit,
s szárnyát meglengetve, ugrándozott kicsit.
Elért egy fenyőhöz és megtámaszkodott,
ott ágak mélyéről , egérke cincogott.
-Cin-cin, jaj de fáj a lábam, segíts kérlek,
egy csapdába szorult, szürke kisegérnek!
-Otthon vár az asszony és tizenegy gyermek,
éhen vész a család, ha haza nem megyek!
-Ne búsulj egérke, segítek én rajtad,
lábad az ágak közt csapdában nem marad!
Angyal Zénó térült, egyet-kettőt fordult,
s a nehéz fenyőág recsegve elmozdult.
a szürke cincogó kihúzta kis lábát,
s vitte családjának tobozvacsoráját.
Hirtelen szél támadt, s hát lássatok csodát,
fehér fellegekből egy angyalszárny leszállt.
meg lett a másik szárny, ez sem túl nagyocska,
de Zénó örömmel hátára csatolta.
-Én is angyal vagyok, és nem sete- suta,
repkedhetek bátran, hol ide, hol oda!
s mint egy kis pillangó, mi bábjából kikel,
szálldosott a szárnyak fehér pelyheivel.
Ám ekkor egy süni, apró mint a dió,
halkan odakiált: Hahó Zénó, hahó!
-Milyen puha szárnyak, jó melegnek tűnnek,
nem fázol ha télen, hóviharok jönnek.
Angyal Zénó szánja, sajnálja a sünit,
szárnyaiból paplant köréje kanyarít.
-Tessék tüskés hátú, melegítsen téged,
szárnyak nélkül télen nincs hideg az égben.
Hirtelen szél támadt, s hát lássatok csodát,
fehér fellegekből a Főangyal leszállt.
Hófehér a bőre, csillogó a haja,
lépteire vigyáz angyaloknak hada.
-Kedves Angyal Zénó, mért vagy ily szomorú?
Szemedben mért bujkál fekete mélabú?
-Drága Főangyalka, nagy az én bánatom,
látod nincs egyetlen szárny sem a hátamon.
-Kedves Angyal Zénó, kapsz tőlem két szárnyat,
hogy a jó szívedből eltűnjön a bánat.
Amit most mondok, soha ne feledd!
Az igazi angyal nem szárnyakban,
hanem tettekben mutatkozik meg.
/Karácsonyra készülődöm az osztályommal:)/