Tovatűnő múlt
Írta: Lyza Dátum: December 01 2010 12:00:05
N
Szél kopog az ablakon hűs őszi szél.
Ablakpárkányra száll korhadt falevél.
Álmodja a múltat ébredni nem mer,
szíve boldogságtól halk ütemre ver.
Teljes hír
A lebukó Nap cinkosként érkezik,
ráfeszül az égre s lopva eltűnik.
A közeledő éj csillaglámpást gyújt,
egy asszony szívében fészket rak a múlt.
Szél kopog az ablakon hűs őszi szél.
Ablakpárkányra száll korhadt falevél.
Álmodja a múltat ébredni nem mer,
szíve boldogságtól halk ütemre ver.
Eperszínű ajkán pajkos fény ragyog,
csillogás szemében jégcsappá fagyott.
Mint, ahogy az éjt a nappal váltja fel,
a múltnak képe is, úgy halványul el.