VII.
lassacskán a cimbalmok sem zengenek
holott szeretet mozgatott hegyeket
a hegyek és halmok mind megrendülnek
Isten szavai lágyan hegedülnek
süket füleknek ez szerelmes ének
vaksi álmokat kerget minden lélek
a vágy villamosai kisiklanak
s a hitetlen élet mind halált arat
a földön sziporkázó emberiség
vesztő asztalára rakott teríték
disznó kaján gyomrában elmerül
miként szűz nagyot huppan és elterül
s hegyen sem állnak gondolat-fenyvesek
tűzben hamvadjanak el a fegyverek
VIII.
tűzben hamvadjanak el a fegyverek
gyomorból szökkennek gombafellegek
ellene fordul keze csinálmánya
magaslatokról zúdul kapzsisága
a láng a széllel karöltve messze száll
elég a ház kert s az élet pernyevár
hamuesőn göndörödő felhőkből
iszap sár vörös tengerár a földön
a cintermekben keringőző halál
arat és minden élő kapitulál
mind lennebb halad lógó orrú lélek
szeméből fények mind aludni térnek
kény-kegyre megadja magát a hattyú
s szarvát növeszti az utolsó fattyú
bZs