Ne várd a halált
Semmisülten kuporogsz
a tehetetlenség súlya alatt,
tested könnyű , mint a dióhéj,
apró lépteidből az erő kihalt.
Megtört pillantásod láttán
elönt az aggodalom,
uralja azt valami különös,
ernyedt fájdalom.
Vigasztaljon!- nem sejthetted:
tudom ,legnagyobb szégyened
reszkető ,csupa bőr és csupa csont
torzult két kezed.
Élsz úgy ahogy!
vergődve győzelem reménye nélkül,
az életharc utolsó szakaszán
megadás , küzdelem nélkül.
Én mondom semmiség,
ha jókor lep meg a halál
az is szép,
nem az évek száma hozza,
hajad szálai még feketék.
Oly rég beköltözött
gondolatodba a halál,
nem tudsz meghalni,
de lenni,élni sem tudsz már.
Légy beszédes mint rendesen,
Fogadd mosollyal a véget mi előre visz,
Lenni akar még ez az élet,
Ha él szívedben régi ifjú hit.
Fazekas Valéria 2OOO január 1