RÉGIMÓDI DAL
Itt állok múlt reménye s foglya:
tiszta szavak kutakodója,
igéket keres a nyelvem -
terelni sorsom szebb mederben.
Biztonság sátorát felverem,
modernség színpadán megbukom,
ez a darab rég nem az enyém -
vagyok megkövült erkölcsi lény.
Én sosem változom a korral,
rozsdátlan törvények védnek,
míg amortizált szavak ellen
ordít a test jusst követelve.
Hangját fojtom ősi igékkel,
veszett ebem ugat az égre:
a lázadó hús-tetem éled -
szörnyetegeim kifenve…
Anyagba fulladt csókok íze,
hínáros test szájának bűze,
s a te szád csókjának csokra…
nem szállok alá bugyrodba!
Szerelmem légies lehelet:
lényedről békát lekerget,
még királyfivá is lehelhet,
csak figyelj szavamra – Kedves
bZs