VISSZALOPLAK
Visszalopom, ma visszalopom
álmaim! - Mint aki rettenetében
utolsó kötélvéget keres szirtjén
a szerelemnek, - mert szerettelek.
Ihletadó Múzsám! – feladjalak?
Feledjem a sok szép verset?...
valljak minden szót kárnak és
szemétnek?... minden könnyet
elfolyó esőcseppnek? – Kezem
görcsösen markolja a semmit:
álmok iramlanak szobám falán -
foszlányaik után kapdosok, -
ahogy szétfolyunk egymás karján
szerelmünk ólom-tengerében…
Jaj, Kedves, ne menj, - ne menj még!
Visszaloplak!... egy kicsit - mindörökre.
bZs