Víg tavasz közelít,
vidító jeleit
érzi a halnépség,
csiszolja halpénzét.
Farsangra hangolva
kígyóz az angolna.
Víz alatt mi zizzen?
Händel-től "Vízizen".
Résztvevő mind nevet,
túléltek zord telet,
gyűlik a bokréta,
hozza sok makréla.
Lepényhal sürögve
sügérnek segítne:
csalit húz madzagon
kukaccal gazdagon.
Nagy kalmár kiszolgál,
kérdezi: "Iszol már?"
Ha polip mixerlány,
elfogy a porcelán.
Ajtónál viza ül,
rablóhal menekül,
övén hal nem szuka:
félelmes kancsuka.
Fogasra ruhatár
s rengeteg munka vár,
busásan megtérül,
ha párja mellé ül.
Neonhal világít,
plafonról nem tágít,
kárászra pikkelyek
fényekhez illenek.
Gőtehal versére
zenét írt vendége,
tintahal tollából
ömlik a szózápor.
Nem mérték centivel,
mennyi a decibel,
narancshal hangja szép,
kivág egy laza C-t,
csikóhal vágtat ott,
nyergére rápakolt
féktelen pisztránghal,
küzd meg az istránggal.
Táncparkett telített,
nyüzsögnek heringek;
disc-jockey vágyálma:
jöhetne pár cápa!
Csukában keringő,
nem éppen rá illő,
csúszkálva táncolná:
egy-két-há... egy-két-há...
Kakukkhal most szót kér,
jelzi, hogy ponty éjfél.
Még többre váróra
ráfoly a záróra...