MENTS MEG, URAM!
Nap alatti nappalok...
lábam kerékben topog,
negyven éve is talán,
hogy elhagytam Egyiptomot.
Egyhangúság fojtogat -
elfáradt a gondolat,
míg pusztában kerengek,
nem lelem a két kezed.
Vágyaim üvöltenek,
keserűek a vizek,
mannádat én megvetem, -
hagyma uborka kell nekem!
Egy kis hús jó volna már:
mérték nélkül tonnaszám,
míg kibugyog fülemen,
aztán felöklendezem…
Megvakult tekintetem
Rád többé nem emelem,
Mózes hiába gagyog, -
aranyborjút faragok!
Leülök és felkelek,
danolok, iszok, eszek,
mit csak kíván a szemem -
magamnak mind elveszem!
Így telnek a nappalok:
mókuskerékben loholok,
nincs módom kiszállni már,
- reám kárhozatod vár…
Tékozoltam kincseid,
ittam a disznók vérét,
más feleségével háltam,
hitem volt a bálványban.
Pénzért eladtam lelkemet,
korrumpáltam az eget, -
még Téged is lefizettelek,
hogy megáldjál engemet.
Ez minden, mi én vagyok…
- Nap alatti nappalok -
Kerékbe törve a lelkem…
Ments meg, Uram – Istenem!
bZs