A Földünk rettentően unja a rá nehezedő terheit
A túlnépesedett nemzedék már félve körbe tekint
Természeti katasztrófák és egyre szűkül a élettér
Felmelegedés adja hírül a meteorológus,s omló jéghegy a háttér
Mozgásban alattunk a földkéreg. repedezett úttestek,
A házak falán öklömnyi rés fut,roggyant tető, nem hegedő sebek
Leszakadt löszfal,s talán az öreg Duna is, medréből kitér,
Mint istenátka sújt az éltető csapadék, belvizekből új tavak, s kár ér.
Tiltakozik a kék bolygónk! Érezzük s látjuk jeleit,
Évmilliókig aludta háborítatlanul édeni álmait.
Valahol szembefordultunk vele mi emberek
Kincseit eloroztuk, romboltunk éppen eleget.
Rákfene vagyunk s, az önzésünk végtelen.
Világmegváltók, váteszek, emberiség! Kegyelem!