Álmom beszövi a valóságot,
gyarlóságom létét enyhíti,
Átível álmom a létembe,
Testembe, lelkembe, szívembe.
Megkímélve a valóságtól,
Álomkép a létem, az éden,
Valóság tükrében árnyék,
Lettem színtelen fakult,
Fakó lelkem tovalebben,
Fellegek kapuján átsuhan,
Szivárvány csodát lopván,
Angyalok kísérik hozzád.
Megállíthatnám, nem teszem,
Tudom egyszer visszatér
Alkonyatom vonatán sebesen,
Mielőtt elmegyek, elveszek.
Örökkön-örökre szeretlek,
Ha kell így élek árnyékként,
Egy álomban veled örökre,
Mindörökre csak veled.