(Ch. Morgenstern Mondnacht über Meran c. verse alapján)
Fürdik a város a hold sütötte tájban
Mint álomban látott illatdús virágos rét,
Mint szellemváros, mint egy szőnyegkép,
Amit álmodozó szőtt több éves munkában
Selyemlepelként hull reá derengve az ég
A félénk csillag-gyermekszemek fénysugarában
Már reng, remeg az éter az éjszakában
Mint aki szellemek járta világba lép
Álomkép, egy néhány ezer lakosú városképre
Mintha a hold fénye egy istennő páncélingére
csillogna, aki fegyverére támaszkodva áll
Éjféli harangkongás töri meg a csendet
A nagy Isten üdvözli az istennői rendet,
Mely békességben isteni szeretetre vár