Fazekas Valéria
Tábori emlékek
Terpentin és lenolaj illata
beborít kedvesen,
árnyak és fények bizarr táncot
lejtenek a képeken.
Osonó emlékek tarka
színeket idéznek ,
tábori napokról
andalító álmot üzennek.
Festőállvány, olajfesték ,
finom szálú ecsetek ,
piros hajnalt, vörös alkonyt
varázsolok veletek.
Kék felhőfátyol fölött
lebegő nap sugarát,
sárgásfehér folt,
mi megtöri a halványlilát.
A nehezen születő hajnalt
kinn az algás tavon,
csónakon ülve lestük ,
hogy éjsötét homály eloson.
Domboldalon, kövek között,
méregzöld nyári gyepet,
várrom alatt juhászkutyát,
meg foltos tehenet.
Távoli gyertyakánt világító
ezüst templomtornyokat,
kopott, régi faházak közt
legelésző gyapjas juhokat.
Folyó vizén tükröződő
piros kupolát,
vihar elől menekülő
riadt vadkacsát.
Azt hogy a szőke szellő
eloson susogó fák alatt,
bádog vázában okkersárga
napraforgó szirmokat.
Aranybarna avaron
a rohanó idő neszét,
narancssárga falevelet
őszi szél hordja szét.
Kopasz ,kék fát-
most rideg telet festek ,
bántanak a hideg színek ,
pakolnék ceruzát, ecsetet,
bár ott lennék-
Megint veletek.
A fiam második festménykiállitásának megnyitójára.