Vadgalamb
Írta: bZsanna Dátum: Február 13 2011 12:22:23
N
a könny, mint patakok habja:
ez hát a győzelem sarca,
mit kivetett rám az élet! -
s a tornyosuló remények…
Teljes hír
VADGALAMB
Vadgalambok hangja szélben,
a felfodrozódó égen...
Búgnak tegnapok hangjai -
hallatszik dicső hallali...
Mi díszlik ma szobám falán:
nem maradt más csak a magány,
s a büszke trófeák csokra -
fantomoknak elszállt csókja...
Álmokat kapar két kezem...
arcodat mért nem feledem?
Az idő mint szépítőszer -
emléket fürdet sós fűszer -
a könny, mint patakok habja:
ez hát a győzelem sarca,
mit kivetett rám az élet -
s a tornyosuló remények...
Sorstalanságom enni kér:
utat tör talán egy kis ér,
- bánatom hűen elkísér -
erdőszélen a hűs fenyér,
s bókoló borókabokor:
képzeletem színes csokor...
Palástba bújtat az ima,
s mint lefátyolozott rima,
ki sérelmét takargatja,
s monológjait hallatja, -
magyarázatokat farag:
miért lepi el a harag,
ha gerlic-pár búgó dala
néki csak a múlt gyászdala,
s örömeit szegő ének
arról, hogy pusztul egy élet...
De a kegyelem mint virág
bebalzsamozza a hiányt,
s a vadgalamb szava szélben
felbúg majd a tiszta égen.
bZs