Végjáték Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 09 2011 17:23:25MM
Emel a dagály,a tenger mély, visz az áramlat.
A csalóka öböl tiltott, zátonyokkal szabdalt.
Óvatosan lassan haladj s kapaszkodj velem,
Függőséggel zsúfolt a világom,mered?!
Még egy kapcsolat, a kötélzet feszít és enged.
Teljes hír
Először a jó hír tavaszodik!
Mindjárt érzem,nagyon lelkesít!
Aztán a rossz hír.
Add az árát fizess.s pörére szegényít.
Emel a dagály,a tenger mély, visz az áramlat.
A csalóka öböl tiltott, zátonyokkal szabdalt.
Óvatosan lassan haladj s kapaszkodj velem,
Függőséggel zsúfolt a világom,mered?!
Még egy kapcsolat, a kötélzet feszít és enged.
A hullámtörés sodor eltüntetsz örökre!
Ez az egyetlen dolog, rettegve gondolom ,
hárítom, halogatom,elhallgatom,
De nem tudom követni az ördögbe!
Szeretném elfelejteni,békén
De akkor hol lennék az út végén
Az én hátsó ajtóm"vak folyosóra nyit
Valahogy elvesztettem önmagam,s visz
Valahol bolyongok és szól a szvit
A végén, azt színlelni,
Van egy módja, van visszaút,vagy úgy tenni!
Végy egy levegőt,mélyeket lélegezni,
Hagyd el ,enged veszni!
Bensőm rándul s minden szétpattan!
Persze kivéve, hogy azt hiszem lobbantam,
Ezt az Igazit, akartam,
Nem tudom, az utat, és mondhattam volna,
Magadra hagyott barátom nem múlsz el soha!
Nem vagyok kész még,mert ez nem szeszély
De felizzom, ha rám talál még egy esély.