Variációk egy témára II.
MÉRTÉK
ájulj rám vad égbolt
kéken elzuhanva
mint kimetszett fák a
vérző pusztákon át
jöjjenek a lovagok
erénnyel felszerelve
szélmalommal harcolva
ég-kalodába zárnak
szárnyakat röptetnek
lelkemben tejút nyílik
királylánnyá csókolnak
lemetszik vadhajtásom
perelnek e kor ellen
hol aranyifjak mind
varanggyá vedlenek
torkukon kéj és vér
férgek álarc mögött
vizenyős szemeikkel
cédát ölelnek szegve
harmóniánk kedvét
csak egy pillanat és
szörnyeteggé válok
ha elfelejtem Istent
messzire fuss akkor
szobámban oroszlánok
kifent fogakkal de te
mértéket rajzolj körém
fuss el árnyékomból
bZs