Még .
Még susog az erdő
réten tarka virág
aggódó lelkem mégis
megálljt kiált!
Még zenél a csobogó,
tiszta patak,
halat dajkálnak
édes vizű tavak .
Még kék a tenger,
és büszkék a hegyek,
tudat alatt mégis
félőn rettegek.
Szennyezzük a földet,
írtjuk a fát,
nem kímélve mező,
erdő állatát.
Még végtelen béke
az ég fénylő kékje,
de látom mint tágul
az ózonlyuk mélye.
Szökőár sodor el
magával ezreket,
földrengés,árvíz,
olvadó jéghegyek.
Földönfutó gyermekek
sikolya kísért álmomba
megálljt kiáltva.
Esztelen ön gyilkos
merényletek,
Rablás, gyilkolás,
dörgő fegyverek.
Terrorra- ellenterror …
ez hova vezet?
Félelem szorítja
satuba szívemet!
Addig-míg kék az ég,
míg a nap is nevet
kell megálljt kiáltani
nekünk, nekem, neked!
fava