Világkaméleon
Írta: bZsanna Dátum: Március 16 2011 11:16:19
MM
Ezerarcú gonosz színeváltozása
mögött valami állandót keres a lélek,
s felbukunk változhatatlan
egyhangúságában…
Teljes hír
VILÁGKAMÉLEON
Változatlan világ felszínét illó
színek fonáksága s rárakódott szenny
súlyos mennyisége rejti…
Műanyag, s kerozin koptatta ég
tüdejét sokféle füst szövi át,
amint a szavak is trágárosodnak…
Hedonista szívektől aljasodó szerelem
butulva tunyul gerjedő tüzében…
Szürke virágok rozsdás sebbel,
szürkeállomány elernyedten,
bimbóbazárt gondolatok
belénk-haló csókcsokor,
szódudva ledugva torkunkon…
Ezerarcú gonosz színeváltozása
mögött valami állandót keres a lélek,
s felbukunk a változhatatlan
egyhangúságában…
Jól ismert unalom a régi dalt fújja,
csupán az öreg ördög
trükközik játékosan köröttünk.
A világ felszíne változó csupán:
az ismerős kaméleoni maszk
rejti sebhelyeinket,
mélyben fekvő nyomorunkat:
vágyaink, harcunk, reményünk
egy tőről fakadó mozgatórúgóit.
Az emberiség egyetlen test
folytonos színeváltozása,
motívuma: a túlélés vágya…
Bár új szavak koptatják szívünket,
idő szelei másként fújnak,
de lenn a mélyben minden ugyanaz…
Csak romlottság kaméleonja
dobja ki mellét jobban, -
nyomulva gátlástalan kívánságaival,
bélyeget nyomva lelkiismeretünkre.
A züllés őrjítő kavalkádja
bomlás díszegyenruháját aggatja ránk.
Bohócként morgó cirkuszi medve
porondon: farsangi jelmezbe
bújt színes világfolyó;
mögötte semmi új a nap alatt: -
a színeiben változó - ugyanaz marad.
bZs