Látóhatáron a túlsópart
Írta: gufi Dátum: Március 16 2011 13:05:47
MM
A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Teljes hír
Látóhatáron a túlsópart
Tovaszállt felettem régen
A gombafejű, szilaj ifjúság.
Őszülő fürtjeim fürkészem,
Mit fésűfog mára már csak itt-ott rág.
Ülök egy vén karosszéken,
Túlpartot nézem s a látóhatárt.
Képek élednek emlékeimben
A régmúlt dereng s véle sok jó barát.
A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd a hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.
Mit hoz még nékem az élet,
Öröm vagy bánat, mi várhat reám?
Élhetek vajon egy néhány évet?
Vagy szólít az Úr, hogy ennyi volt csupán.
Jön majd egy végső behajtó,
Fejemre olvassa minden hibám
Bízom, a végén mond némi dicsszót,
Hisz jót is cselekedtem éltem során.
A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.
Albert Ferenc