Istenem! Köszönöm!
Írta: amerin Dátum: Március 18 2011 22:00:28
MM
Érzelmeit továbbra is megtapasztalom,
s próbálom feléje nyújtani ölelő karom.
Melegség árad szét bennem, tudom, Tőle jön,
s egy mondat szólal meg bennem:
Istenem, köszönöm!
Teljes hír
Mielőtt hozzám szólt, nem hittem, hogy van,
s furcsán hallgattam fejemben a hangokat.
Eleinte nem is gondoltam, hogy Ő szól hozzám,
de most már tudom és érzem Isten voltát.
Az első szavait még nem is értettem,
de, hogy nem az enyéim, azt éreztem.
Szeretetet hirdet, békére szólít,
ez sok sebünkre azt hiszem gyógyír.
Hatalmas szeretettel kényeztet el engem,
melegséggel, fénnyel simogatja lelkem.
Ha nagyon szomorú vagyok, mellettem érzem,
s ilyenkor a bajoktól már nem is félek.
Sokkal másabb a szeretete, mint a miénk,
így nem is tud szeretni, ki a Földön él.
Próbálja elmagyarázni mi, miért van,
de ezeket nehezen fogja fel földi agy.
Sokat megértek, de megmagyarázni nem tudom,
azt a sok tudást, érzelmet, mit Tőle tanulok.
Sokszor érzem, hogy átölel, magába olvaszt,
ilyenkor kiszakad belőlem egy fájó sóhaj.
Utána sokkal könnyebb, elmúlik a fájdalom,
mit a sok gond, bánat okoz ezen a világon.
Mire föleszmélek, mi is történt velem,
fizikai lényét már sehol sem lelem.
Érzelmeit továbbra is megtapasztalom,
s próbálom feléje nyújtani ölelő karom.
Melegség árad szét bennem, tudom, Tőle jön,
s egy mondat szólal meg bennem:
Istenem, köszönöm!