Költészet napján
Írta: tenger Dátum: április 11 2011 21:00:09
V
Végtelen szívek hajnalán,
Midőn harmatoztak az egek,
Valaki azt súgta lágyan- halkan,
Hogy jómagam is költő legyek!
Teljes hír
Végtelen szívek hajnalán,
Midőn harmatoztak az egek,
Valaki azt súgta lágyan- halkan,
Hogy jómagam is költő legyek!
Legyek hajnalpírja a világnak,
Legyek a rózsálló örök gondolat,
Mely elűzi szívének melegségével,
A végtelenségben élő, fájó gondokat.
Végtelen szíveknek hajnalán,
Bennem örök tűz éget lelkesen,
S én tudtam, mi lesz a feladatom,
Tettem is szilárd hittel, csendesen.
Ázott könnyes hajnalokban égtem,
Formáltam minden izzó szavamat,
S kimondtam a költészet nevében,
Hazugsággal, nem szennyezem tavamat!
Szívemben örök izzó vágy ébred,
Véremben igaz költőknek hada,
Mely üzeni verseim ritmusa által,
Lesz még a magyarságnak igaz dala.
Lesz még ki lantját pengeti,
Lesz ki bátran ébreszti a népet,
Így mutatva meg a magyarságnak,
Az elfeledett örök- régi- ősi szépet!
Újra az égbe hatolnak majd a sorok,
Az éjbe száll ezernyi tenger gondolat,
S a csillagok csak úgy ragyogni fognak,
A tavasz fényében pompázó hold alatt!
Végtelen szíveknek hajnalán,
Mikor a világ még csak álmodott,
Egy boldog csillag reményt ígért,
S egy verset örökségként, itt hagyott!
Végtelen szívek hajnalán éltem,
Élem át ma is a boldog perceket,
S keltem életre Magyarságunk számára,
A mindent jelentő örök- tengernyi verseket!