Hajnali kesergő
Írta: csellista Dátum: április 19 2011 08:25:50
V
Úttalan utakon bolyongva
koldusként, árván,
bujkálva,
fák árnyékába rejtve.
Teljes hír
Sötét szobának zugában
Kuporog lelkem - fázva
dideregve, fénytelen
keresi a fényt - nem dereng.
Úttalan utakon bolyongva
koldusként, árván,
bujkálva,
fák árnyékába rejtve.
Hideg tél - vacogok.
Hol bujkálsz kismadár
Csácsogó, szép röptű,
hegyek közt ívelő
szivárvány?
Szikrázó színedben
fürdőznék meg én
aranyló sárgádban
melegednék én!
Csácsogó madárka,
szállj el messze földre!
Mondd el ó madaram,
nagy keserűségem!
Itt bujkál, itt vacog,
koldusként árván,
szívemből vacogó,
lelkemből éneklő,
csácsogó madárkám.
Szobának zugában
kuporog a lelkem,
hideg van, bújj mellém,
melegítsd át szívem!
Hajnali kesergő,
nem vers csak cirpelő,
lelkemnek éhsége,
szárnysuhogás, ének.
Coda:
Nem tudatos, buggyanó,
reggeli suhogó, éktelen,
rímtelen, hasadó,
faragatlan sóhaj.