SZARVASOKRÓL
(Szűcs István)
Mert az, ki áldott némi szarvval
mint tudjuk, folyton hőbörög.
Öklözne rögtön más urakkal,
otthon akár a menny, dörög.
Jól tudjuk még majomkorunkból,
melldöngető a jó vitéz.
Az arca-torzult rút vicsorról
látjuk, hogy máris tettre kész.
Pedig hiába már a lárma.
Nem kéne szétordítani,
ha asszonykája félretartja.
Csak jobban nőnek szarvai.
(2011-05-04)