A Tanya, az örökkénvaló Írta: Eta-Etusom Dátum: Május 24 2011 14:54:54V
Mélázva emlékeznek a rég is volt múltakra,
Mikoron a csizmadia a vásáron kirakta.
Fényesen, kényesen szemrevaló portéka.
Patkóján a lépés pattogó pajkos játéka. Teljes hír
Kihalt környék, elvadult rézsű,perzselt korommal,
A kihalt pusztaságon omladozó oromfal,
Mint memento, itt laktak éltek valamikor,öleltek és haltak.
A vak nyílásokban ablak korukban muskátlik virultak.
Beomlott vályog falak, rogyadozva
Hátukon tartják, az odvas gerince tört mestergerendát.
Nincs lélek ki erre járna botladozva
Az idővel dacolnak, várják a végső roppanást.
Mint rég felejtett múltból beköszöntő kísértet
Mint temetetlen holtak.itt az utolsó ítélet,
Hever korhadt faszögeivel vicsorogva
a kiszolgált rámás csizma szétmállva,
s a párja,mint gyászhuszár,vigyázza.
Mélázva emlékeznek a rég is volt múltakra,
Mikoron a csizmadia a vásáron kirakta.
Fényesen, kényesen szemrevaló portéka.
Patkóján a lépés pattogó pajkos játéka.
A talp fordított-varrott.
A sarka fából faragott,
Amire a bőr lehajlott óvón
A csizmaszár rajtuk büszkén magasodott.
Most már elnyűtten várják a végső enyészettet,
Beérik talán, amerre az a kedves lábak is elmentek,
Akik toporogva vagy fürgén,majd vánszorogva, rótták vele az utat,
Találkoznak,biztos ha rátalálnak a mennyországukra.
***