Az el nem suttogott érzések...
Írta: BeYu Dátum: Június 03 2011 09:34:23
V
Talán majd holnap, majd holnap megadja magát ajkam
Elmondom, kimondom azt, mi szívemben van rég
Nem bánt tovább az el nem suttogott érzések súlya,
Az érzéseké…a kimondatlanoké.
Teljes hír
Levegőben lógó gondolatok keserű szaga
Marta bús, semmibe meredő, üres szemem,
Mielőtt elillant egy pillanat törtrésze alatt,
S cserben hagyott komor, fekete reggelen.
Kezdett beszivárogni homályos kis tudatomba,
Halovány folyamat a felismerésnek,
De szívem csak akkor kezdett fájni, mikor felfogta
Áldozatul esett hallgatásom csendjének.
Kínomban megmosolyogtatott annak gondolata,
Hogy gyenge hangom ismét a torkomban rekedt,
Olyan érzés volt, mint amikor a sírás fojtogat,
S minden porcikám üvöltötte: Mondd ki! Mondd ki végre!
Ehelyett én csak ostobán megvontam vállaimat,
Mintha e kis mozdulattal elintézhettem
Volna mindazt, ami lelkemben lapult lakat alatt,
Mindazt, mi már szinte testemre nehezedett.
Csak álltam ott, s egyenesen szemébe bámultam,
Kerestem rekedt hangom, de mire megleltem,
Addigra összetört minden jónak hitt, bátor szavam,
Összetört a lehetőség csekély esélye.
Talán majd holnap, majd holnap megadja magát ajkam
Elmondom, kimondom azt, mi szívemben van rég
Nem bánt tovább az el nem suttogott érzések súlya,
Az érzéseké…a kimondatlanoké.