Álommezsgyén
Ablakszemnyi lett a világ,
derűs csöndben öröm tölt el,
álmot hozó hullám visz már,
puha homály körül ölel;
éjbe hajózunk a Földdel.
Ringat emlék lágy melege
csillagködben úszva tova,
s hogy hajónkat ne terhelje,
távolodó partra hordva
az elmúlt nap minden gondja.
Megnyugtatón száll a sötét,
így maradni, be jó volna,
lazítani kétely övét,
s tudni, milyen más lesz holnap,
ha révbe ér minden csónak.