Elindultam,többre vágytam,
hittem ...,hogy majd ez
így lesz szép,
körül álltak rám nevettek,
hidd el,igaz,így történt.
Azt hittem az életem,
csak az enyém,
azt hittem,minden úgy lesz,
ahogy akarom én.
Csalódások, vesztet játszmák,
"szerelmek" és a múlt.
Bennem élnek azóta is,
behálózza őket a bú.
Jelzi,hogy az élet
milyen szép,...
igen, jelzi az élet
örök üzenetét.
Kicsi a szívem,
de túl sok a kés,... -
ami egyszerre szúr,
most belém!
Fájdalmat okoz,
s kínoz tovább.
Tudom nem szabad,
de úgy ordítanák!
Mert az élet fémarcában,
soha nincs szánalom,
soha nincs megértés,
és nincsen fájdalom!
Rideg fémarcán,
nincsen egy könnycsepp,
nincsen egy mosoly,
csak tündököl,
meg-meg csillan,
fémarca a napsugártól!
Hát egyedül indulsz,
s te vagy a tét,
mögötted semmi,
előtted fény!
- Igen,állok a fényben,
mert te vagy a fény.
Félek,...
mert most túl nagy a tét! -
Hiába rohanok hozzá,
ő én hozzám nem szól,
nem kér s nem is parancsol!
De tudja jól,...
hogy meddig s miért vagyok,
én hozzá képest csak,
egy pici pont maradok.
Óh,...ez a nagybetűs:"ÉLET",
mindent felfal és éget,
játszik veled aztán kinevet! -
- Nézd rám veti tekintetét,
érti,...nagyon is érti a helyzetét,
kezében van szinte mindenem,
markában tart,...
el miért engedjen?
Egyedül csak vele,
létezhetem!...
Mert az élet fémarcában,
soha nincs szánalom,
soha nincs megértés,
és nincsen fájdalom!
Rideg fémarcán,
nincs egy könnycsepp,
nincs egy mosoly,
csak tündököl,
meg-meg csillan,
fémarca a napsugártól!
/2xistvn/