TÖRÉSRE VÁRVA
Későre jár, elkoptak már a vágyak
alkonyodásnak indult az ég is…
hazabotorkálnak minden unt szavak
minden lépéssel maradok mégis.
Az óra körbe jár s láncok csörögnek
szárnyaid fényezik gondolatok,
felszívódott a haragos őrület –
mókuskeréken totyognak napok.
Bilincsek között morduló szabadság –
ha megmozdulsz, szorul a hurok
nyakad körül, s csak lehulló képsor
az élet – s az ábránd: bűvös burok.
Kiúttalan utakon törésre vársz –
a remény fénypászmája felhasít,
néha az öröm bizseregve átjár –
rázza vak dimenziód falait…
Fut a sors rozsdás keréknyomokon
ítéletszerű gondolat riaszt…
Utadon – ha végül lestoppol egy hang –
vedd fel s rejtsd jól magadba e vigaszt.
bZs