Radnai István:
VISSZA AZ ANYAÖLBE - KÜLDENEK
már elhagy a test
omlik működése
a fájdalom nem jelez
öncélú lesz
csak jelzi létezésem
még rovom a sorokat
talán a sorsomat
de ne hidd önéletrajz
már csak nevetek rajt'
s rajtad olvasó
a kecske és a só
lézengek nem zengek
a megadás lepedőt lenget
még tárul női barlang
de lehet hogy csak a szauna
izzadok hát minden éjjel
hőség váltakozik fagyos téllel
életben tartanak a gyógyszerek
a szerveim csak kegyszerek
már csak egy vad liturgia
várhat-e még kirurgia
minek a seb és minek az ész
az élet nélküle amúgy nehéz
a fájdalom nem jelez
öncélú lesz
anyókák mondták
érzem a lábam
s míg utamat lábujj-
hegyen jártam
rúgtam a bőrt
a labda is műanyag már
medicin ma s benne a szőr
csúz és gerincsérv vár
a bölcs doktor rájött hogy megszülettem
ha már születtem a korhadt gerinc
benne egyetlen ép csigolya sincs
hát hogy is élhettem eddig
s fejemtől a hegig
hogyan terjedt el a hiba
rögönyöztek dögönyöztök
villanyoztak masszíroztak
passzírozták pénztárcámat
most az államkincstár támad
a pénzemen ülnek vasalják
a fene kéjvágyó hasa alját
a fájdalom nem jelez
öncélú lesz
kifordított üres zsebet
mutathat a cété
marad nekem
lehúzni magam
a vécé
így lettem agg
és nincs harag
ezek a tények
ellenem a békét véded
a magad békéjét vagy az eszmét
a ringatsz hátad mögött egy pille böszmét
jaj hová jutottam
jaj a méhser
táltos indulat bennem székel
és székelek én ha felkelek
felkelő vagyok e globális világban
hogy élek jelzi elhagyom az ágyam