MEGLESEM A TITKODAT
Két semmi közt egy dallam
úszik el megfoghatatlan,
mint homályba hulló
szivárvány-karok a
végtelen ég ölelésében.
Képzeletem musztángján
szívem messzi-kék mezőkön
nyargalász’, míg köröttem
sakálok üvöltik vérem,
s vadak kéjjel kukkolják
minden feléd-rezdülésem.
Lelkem felhőágyadon
matat fürkésző szemekkel,
- s ha nem vigyázol éppen -
meglesem álmaid titkát,
mikor óvatlanul papírra
csorgatod kék lélek-tintád.
bZs