legalább a képzelődés könnyű függönyén
sütnél keresztül
mint a hajnal oly' egyértelmű
és független daccal
mint a vonatindulás
vagy az idő szörnyű kattogásai
hogy csak sejtenélek
de lennél
talán meg tudtál maradni
az előttem-ismerősnek
s a lámpaoltás utáni fényben
lemondó árnyam keresésére indulsz
hogy felemeld
a félelmek madártestét
és összezúzd
mindegyik kereszteződésben
ott az állomások vége
a fülke levegőtlenül
az út