Igen a világ már csak ilyen
Észt osztogatni arra képes,
De beismerni a valóságot nem,
Hogy mennyire nagyot is téved!
Játsszuk itt a nagy mindenhatót,
Kikiáltjuk magunkat királynak,
Pedig ha a lelkünkbe néznénk,
Nem lennénk jók, csak hitványnak!
Azt hisszük jogunk van ítélni,
De kérdem én milyen alapon,
Mikor a mi bűnös kézjegyünk
Ott virít a kárhozatra szánt falakon!
Igen a világ már csak ilyen
Könnyedén ejt sebet a világon,
S gázol át ma is oly mosolygosan
Minden verejtékkel ültetett virágon!
S ha már a líra mestere is ilyen,
Csak önző sorait adja nékünk,
Kérdem én az egyszerű ember
Mit is várhat a mi szegény népünk!
Ha nem szívből szállnak a szavak
Akkor tegyük le az ékességes tollat,
S ne szóljunk inkább soha semmit
Hogy ne ítéljen bennünket a holnap!
Igen a világ már csak ilyen
Marakodunk a konc útjain,
Mi mást is mondhatnék erre,
Folytassátok csak, de nélkülem Uraim!