A költő kényszere
Írta: bZsanna Dátum: Augusztus 07 2011 22:11:26
V
Nincs szavam, csak bujkáló gondolatok,
nem írok, beszélni is alig tudok.
Üres szavaknak léha tetszelgése
sodor a tétovaság örvényébe.
Teljes hír
A KÖLTŐ KÉNYSZERE
Nincs szavam, csak bujkáló gondolatok,
nem írok, beszélni is alig tudok.
Üres szavaknak léha tetszelgése
sodor a tétovaság örvényébe.
Fájdalmasan, áradó lélekmagány,
mélyén egy megfoghatatlan talány,
mint hegymoraj, csillagár, tengerhalál
mint, mint… de az is lehet, hogy kőszilánk.
A szívcsúcs tetejéről legördülő,
kezek közül kisikló aprócska kő –
nem érinthető, de oldalunk fúrja,
s úgy éget szúr, mint vulkánnak kúpja.
Tetszeni szeretne magának, mint kép,
esztétikus lenni, ha tükörbe néz.
Hasonlítani akar valamire,
mint egy játék, vagy egy palota köve,
vagy a hétfejű sárkány legendája,
hol mesévé gömbölyödik magánya.
S most azt hiszed, ez egy vers akar lenni,
mint éhes csecsemő, aki épp felsír?
Költemény: az éjben csodásan bolygó
különc teremtmény – önmagának való:
költő lelkének feltörő kényszere,
gyermek: asszonynak született ékszere,
haszontalan, ám mégis szerethető,
porond medvéje – láncon vezethető.
Szépen csendülő dal: zene, tánc, ritmus,
kaland, játékosan lüktető rigmus.
Gondolatoknak laza szövevénye –
lenni akaró, mint Isten, a Vagyok,
lélekmás, mit kézzel meg nem foghatok.
Egy jó játék – sakkozás a szavakkal,
lélek bugyborékolása magadban:
szótenger-áramlás, szó-csillaghullás,
szökőár, szó-Niagara vízesés,
felhőszakadás, szófosás, tetszelgés,
üres locsogás, mit épp nem akartam,
de kigurult bensőmből akaratlan
e képződmény – versnek indult szép zene
– szógörgeteg: a költő kényszere.
bZs
(régebbi versem újrafogalmazása)