A borostyán szerelme
Írta: lazarhzs Dátum: Augusztus 24 2011 14:08:55
MM
Ifjú fa állt a liget szélén
ágai a fénybe nyúltak
s bár megtépázták régi viharok
tavaszi széllel büszkén hajladozott.
Teljes hír
Ifjú fa állt a liget szélén
ágai a fénybe nyúltak
s bár megtépázták régi viharok
tavaszi széllel büszkén hajladozott.
Lábaihoz kúszott a borostyán
indái körülfonták,mint ölelő karok.
Nem tudok élni nélküled - súgta -
felöltöztetlek örökzöld ruhába
nem leszel kopár s magányos soha.
S elhitte minden szavát a fa.
Mire ráébredt a szomorú valóra
a levelek elvették tőle a fényt
elszívták az indák minden erejét.
Már elszállt felette az élet java
úgy érzi,a borostyán tartja állva
halálos ölelésbe zárva.
(Én vagyok az a fa,ki életét neked adta.
Tudom,igazat szóltál,nélkülem a porba hullnál.)