Szeretkezés +18
Írta: ezerarcu Dátum: Október 28 2011 13:00:28
V
Éreztem, ahogyan megfeszülsz,
majd lassan a remegésed elült,
ajkaim nyomán kúszott a kéj,
játszó nyelvem húzta ösvényén.
Teljes hír
Mint hamvakban lakozó emlék,
gyertya lángján olvadó szentség,
égbeszökő fohászok sóhaja,
laktam én mámoros napokban.
Néztem kezed, ahogy siklik,
s nyílik nadrágom gombja,
bilincs, nincs erényem fojtja,
ujjad, hogy a szorítást oldja.
S ahogyan lassan feljebb kúszott,
arcom már rózsapírban úszott,
nem a szégyenlős mosoly okán,
a kéjes láz volt vágyad nyomán.
Majd kezed a tarkómra tetted,
gyengéden hajamat markoltad,
én meg kacéran rád pillantottam,
válaszul fejemet öledbe vontad.
Éreztem, ahogyan megfeszülsz,
majd lassan a remegésed elült,
ajkaim nyomán kúszott a kéj,
játszó nyelvem húzta ösvényén.
Arcom a magadéhoz húztad,
csókjaid a nyakamon hűltek,
végigsimítottad égő bőrömet,
és melltartóm a földre esett.
Nyelveddel testem felfedezted,
combom közé csókod lehelted,
kezeimet nyakad köré fontam,
hogy testedet magamba húzzam.
Hogy vadul olvadjunk össze,
a nemlétből szakítsunk időt,
a ritmus, amit diktál csípőd,
legyen szívünk dobján az ütő.
Ahogy gyorsul kéjes táncunk,
úgy teljesül parázna nászunk,
halk nyögés, majd a lüktetés,
te rám borulsz, és ölellek én.
És még mindig ott pihen ülve,
a csalóka idő a széken,
nézi lángjait szerelmünknek,
egymásban lévő gyönyörünknek.